arcátlan
arcátlan melléknév -ul, -abb, (népies, régies) orcátlan
1. (választékos) Kihívó viselkedésű, durva módon szemtelen, pimasz <személy>. Arcátlan fickó, gazember, tolakodó. Fölényesen alázatos, udvarias, néha elképesztően arcátlan … (Karinthy Frigyes)
2. (régies) Olyan <személy>, akinek erkölcsi érzéke annyira (meg)romlott, hogy viselkedésének bántó, aljas voltát nem érzi, következményeit pirulás nélkül viseli, nem szégyelli magát; szemérmetlen, szégyentelen. Hát orcátlan teremtése az Istennek, nem pirulsz …? (Vörösmarty Mihály)
3. (választékos) Arcátlan (1–2) személyre jellemző <magatartás, megnyilatkozás>. Arcátlan beszéd, cselekedet, viselkedés. Orcátlan,a agyafúrt hazugság. (Arany János) Egy lovászunk leitta magát és arcátlanul válaszolt. (Herczeg Ferenc)
