argó
argó főnév -t, -ja (régies írva: argot is)
1. (nyelvtudomány) Az alvilági elemeknek a köznyelvtől a szókincs egy részében, egyes kifejezésekben eltérő, eredetileg titkos csoportnyelve. Összeszedi és habozás nélkül használja a csavargók, jasszok, durva emberek … szókincsét, az argot-t. (Karinthy Frigyes) || a. (nyelvtudomány) A nyelvhasználat igényesebb volta iránt érzéketlen v. kevésbé művelt, főként nagyvárosi emberek szókincsének ebből a csoportnyelvből táplálkozó és a köznyelvtől eltérő része. Az olyan szavak, mint „haver”, „meló” az argóba tartoznak.
2. (bizalmas) Olyan szó, szóhasználat, a kifejezésnek olyan módja, amely csak a beavatottak szűkebb körében járatos; zsargon, tolvajnyelv. Színházi, tőzsdei argó. || a. (ritka, bizalmas) Csoportnyelv.
