arisztokrácia
arisztokrácia főnév ..iát, ..iája (régies írva: aristocratia is)
1. (történettudomány) A nagybirtokos nemesség legelőkelőbb tagjaiból kialakult, a feudalizmus idejében különféle öröklődő címekkel és rangokkal kitüntetett, igen nagy hatalmú s számos országban még a kapitalizmus idején is meglevő, aránylag kisszámú társadalmi réteg; főnemesség. Földbirtokos arisztokrácia; az arisztokrácia uralma. Mátyás a magyar aristokratiát … büszkévé tette. (Jósika Miklós) A rangokkal, kiváltságokkal, … arisztokráciával és klérussal s a kiszipolyozó tőkével egyszerre kell végezni. (Ady Endre)
2. (átvitt értelemben) <A társadalmi, gazdasági és politikai élet egyes ágaiban> hatalmuknál fogva vezető szerepet játszó személyek rétege. (gúnyos, elavult) Garasos arisztokrácia: <a régi kisvárosok társadalmában> főleg kereskedés, üzletelés útján apránként megvagyonosodott és vezető szerephez jutott polgári réteg; hivatali, pénzügyi, vagyoni arisztokrácia. Az első sorokat a város arisztokráciája foglalta el. Kisvárosban … [tőkepénzesek] helyett garasos arisztokráciánk van. (Vas Gereben) Aeschylus mögött a heroikus Athén rejlik, … egy büszke arisztokráciával élén. (Péterfy Jenő) || a. (átvitt értelemben) <A kulturális életben> képességüknél fogva legkiválóbbak rétege. Szellemi arisztokrácia; a tehetségek, a tudomány arisztokráciája. Gyula bátyám útján a szellemi arisztokrácia nyílt meg előttem: ő … barátkoztatott össze Gyulai Pállal. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): munkásarisztokrácia; pénzarisztokrácia.
arisztokráciájú.
