arrafelé
arrafelé határozószó, mutató, (népies) arrafele
1. Nagyjából a mutatással megjelölt v. a szövegkörnyezettel meghatározott távoli pont irányába; abba az irányba, megközelítőleg arra (II. 1). Arrafelé bandukolt. Arrafelé vitt az útja. Arrafelé fordult, amerről a hangot hallotta. Arrafelé Miklós fékét kanyarítja [= lovát irányítja]. (Arany János) Felemelte az ostorát s arrafelé bökött. (Móricz Zsigmond)
2. Nagyjából ott, azon a vidéken, környéken, tájon; megközelítőleg arra (II. 2). Én is arrafelé lakom. Arrafelé az a szokás.
