árul
árul ige -t, -jon (régies írva: árúl is)
1. tárgyas Megvételre, megvásárlásra kínál vmit, árusít. Almát, bútort árul; gesztenyét árul az utcasarkon; (átvitt értelemben, régies) rezet árul az orra: borvirágos az o. Egyre felelj még: a vásártéren Árúlod a hurkát, vagy a kapuknál? (Arany János–Arisztophanész-fordítás) [A halászok] itten csak árulják, amit más részen fognak. (Tömörkény István) || a. (tárgy nélkül) Áru eladásával pénzt keres. A piacon árul. Szőtt a takács, a boltos árult, Szántott a nép, a pap imádkozott. (Tompa Mihály) A sarkon túl egy illatszerárus árul. (Radnóti Miklós)
2. tárgyas (átvitt értelemben, rosszalló) Másnak pénzért kínálja magát v. más személyt, rendsz. nőt. Árulja magát. Áruld magad, míg leng a szoknyád. (József Attila) || a. tárgyas (átvitt értelemben, rosszalló) <Nőt> feleségül kínál (rendsz. úgy, hogy magának hasznot biztosítson). Árulja a leányát (, hogy vigyék).
3. tárgyas (elavult) Elárul vkit, vmit. A magyart gyűlöli és Árulja. (Kisfaludy Sándor)
Szólás(ok): ld. deszka; gyékény; petrezselyem; zsákbamacska.
Igekötős igék: beárul; elárul; kiárul.
árulgat; árulható; árult; árultat.
