árus
árus főnév -t, -ok, -a, (népies) áros
<Piaci, vásárcsarnoki, utcai> elárusító fülkében, bódéban v. árusító helyen működő kiskereskedő. Mozgó, piaci, utcai árus. Elárasztották a piacot az alkalmi árusok. A portékáknak maga szokta kiszabni az árát, És amely darabért többet mert kérni az áros, Elkonfiskáltatta [= elkoboztatta]. (Fazekas Mihály) Hetivásár lehetett; a négyszögű, régi tér tele volt rakva árusok sátoraival. (Kuncz Aladár) Az árusok csak tovább nevettek, | alkudtak, csaltak, pöröltek vagy ettek. (Babits Mihály)
Szóösszetétel(ek): divatárus; dohányárus; egyedárus; gyümölcsárus; kisárus; lapárus; újságárus; virágárus; zöldségárus; zugárus; zsibárus.
