árva
árva melléknév és főnév
I. melléknév árván, árvább
I. Olyan <gyermek v. fiatalabb személy>, akinek egyik v. mindkét szülője meghalt. Árva fiú, gyerek, leány; apátlan, anyátlan árva csecsemő; árva lesz a ® kezétől vki. Egy árva gyermek andalog, Szivét bú tölti el. (Eötvös József) Gyertek elő – monda – gyertek Négy apátlan árva gyermek. (Arany János)
2. (átvitt értelemben, népies, irodalmi nyelvben) Egyedül, magában élő; társtalan, magános, elhagyatott <személy, állat>. Árva vagyok, mint az árva gerlice, Édes rózsám mért hagytál el ennyire? (Tompa Mihály) Árva gólya áll magában Egy teleknek a lábjában. (Arany János) Mióta megszünt a tanítás, árva vagyok. (Gárdonyi Géza)
3. (átvitt értelemben, költői) Elhagyatott, kihalt, üres <hely>. Szigetben sírva Leila vár, Mint árva fészken kis madár. (Vörösmarty Mihály)
4. Magában levő, egyetlen, egyedüli <tárgy>. Egy árva szék volt csak a szobában. Bent magános, árva gyertya ég. (Arany János) Két szobalány segédkezett | kipakolni árva kofferemet. (Szabó Lőrinc) || a. (tagadásban, tiltásban, főnév előtt, nyomósító szóként). Nincs egy árva fillérje, fityingje, garasa v. vasa (sem): egyáltalán semmi pénze sincs. Egy árva lélek ¬ sem. Egy árva hangot sem hallok. Egy árva lelket sem láttam. Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben. (Arany János) Ancsura mennyre-földre esküdözött, hogy egy árva garas pénze sincs. (Mikszáth Kálmán) Sátán vagy holló! | Menj, röpködj az éjviharban … | Itt ne hagyd egy árva tollad. (Babits Mihály–Poe-fordítás)
5. (átvitt értelemben, népies, irodalmi nyelvben) Szánandó, szerencsétlen. Siratlak, ha nyugalomra Hajtom árva fejemet. (Berzsenyi Dániel) Oh! hogy ha látnád árva lelkedet A végtelen ürben keringeni … (Madách Imre)
6. Árva viola: árvácska.
II. főnév árvát, árvája
1. Az a gyermek v. fiatalabb személy, akinek mindkét v. (csak) egyik szülője meghalt. ® Apátlan, anyátlan árva; kis, szegény, szerencsétlen árva. Két apró koreai árva. Az árvák támasza. Nincs a teremtésben vesztes, csak én! | nincs árva más több, csak az én gyermekem! (Katona József) Három árva sír magában, Elhagyott sötét szobában. (Gyulai Pál) Az árvának szomorú a sorsa | … vérszegény, kis arca halovány. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben, népies) Elhagyatott, szánni való személy. Egyedül, búsan ült egy padon; megsajnáltam az árvát. Mit csináljak, én szegény árva? (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. árvaintézet; 2. félárva; hadiárva.
