ásó
ásó melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy>, aki ás (1–3). Gödröt ásó gyerekek; a kertet ásó napszámos; krumplit ásó asszony; a kertben ásó leány.
2. (ritka) Olyan <eszköz>, amellyel ásni (1–3) lehet v. szoktak; ásásra való, haszn. Ásó alkalmatosság, szerszám.
II. főnév -t, -ja Ásásra (1), a föld lazítására, forgatására haszn. szerszám, amely rendsz. hosszabb nyélből s ennek irányában haladó egyenes, lapáthoz hasonló, de alul rendsz. elhegyesedő s oldalain éles fejből áll; nyelénél fogva s felső peremére taposva nyomják a földbe. Kerti ásó. Ásóval forgatja a földet. Mélyebbre nyomd az ásót! Inte a cselédnek s parancsolta neki: Egy kapát, egy ásót hozzon egyszerre ki. (Arany János) Akad legény, ki ideálljon S ásóját vígan földbeszúrja! (József Attila)
Szóösszetétel(ek): 1. ásócsapás; ásógép; ásóláb; ásóvágás; 2. aranyásó; kútásó; sírásó.
