aszal
aszal ige -t, -jon
1. tárgyas (tárgy nélkül is) <Lében dús növényt, gyümölcsöt> mérsékelt melegben v. napon addig szárít, amíg az levéből annyit veszít, hogy rothadás, erjedés, penészedés nem fenyegeti többé. Almát, körtét, szilvát aszal. Kemencében aszal vmit. A … szobában le vala terítve egy lepedő, s azon meggy, aszalni. (Kazinczy Ferenc) Itt még öntöttek gyertyát házilag …, szappant főztek, árpát daráltak, aszaltak. (Kaffka Margit)
2. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) <Emberi testet, izmokat, szervezetet> kiszárít. Nincs teste sovány csontvázig aszalva … (Vörösmarty Mihály) Szőrtelen, vézna testét viharok paskolják, forró szelek aszalják. (Karinthy Frigyes)
Szólás(ok): ld. jég.
Igekötős igék: kiaszal; megaszal; összeaszal.
aszalás; aszalható; aszalmány; aszaltat; aszalvány.
