aszik
aszik tárgyatlan ige aszom (aszok), aszol; asztam, aszott; asznék (asznám), asznál, aszna; asszon
1. <Növény, termés melegtől v. szárazságtól> levét, nedvességét veszítve zsugorodik, ráncosodik, szárad. Aszik a falevél, a fű. Már a fán aszni kezd a gyümölcs. Csak, ha bimbó fővel asznak A virágok: oh, ez fáj. (Arany János)
2. (átvitt értelemben, ritka) <Személy> soványodik, ráncosodik, töpörödik.
Igekötős igék: elaszik; kiaszik; megaszik; összeaszik.
