aszkéta
aszkéta főnév ..tát, ..tája (régies írva: asceta is)
1. (vallásügy, történettudomány) Olyan ember, aki a földi dolgoknak hátat fordítva elmélkedéssel, önsanyargatással igyekszik magát tökéletesíteni, testi vágyait elnyomni. A tiszta és szemérmes fiúcska … húsába nyomta a gombostűt, gyötörve magát, mint az aszkéták. (Babits Mihály)
2. Általában az az ember, aki minden tekintetben önmegtartóztató életet él, aki önként lemond az élet örömeiről. A zárdában ascetának nevelték, onnan egyenesen a csatatérre került; a kegyetlenség iskolájába. (Jókai Mór)
3. jelzői használat(ban) Olyan <személy>, aki minden tekintetben önmegtartóztató életet él. Aszkéta fiatalember. || a. Ilyen személyre jellemző. Aszkéta élet, elvek, jellem, szigor. Elvész az ország, Ha elfogytak az aszkéta szivek. (Ady Endre)
aszkétai; aszkétaság.
