asztal
asztal főnév -t, -ok, -a
1. Egy v. több lábból s ezeken nyugvó sima, rendsz. vízszintes lapból álló bútor, amely arra való, hogy egyenek, dolgozzanak, tárgyakat helyezzenek el v. bizonyos játékokat játsszanak rajta. Fiókos asztal; kerek asztal: <rendsz. olyan tárgyalások céljára, amely körül a tárgyaló felek rangkülönbség nélkül foglalnak helyet>; kihúzós, négylábú asztal; ® kirakodó asztal; ebédlői, kerti, konyhai asztal; irodai asztal; biedermeier, empire asztal; zöld asztal; ® rácsap az asztalra; asztalt ® táncoltat. Kit eddig az asztaltól az ágyba Alig alig birt elvinni lába, Ellenséget űz mostan serényen. (Petőfi Sándor) Az első üvegajtó előtt ovális asztal. (Herczeg Ferenc) Zöldbőrös album hevert a kis politúros asztalon. (Gárdonyi Géza) || a. Étkezésre haszn. ilyen bútordarab. ® Fehér asztal; ® fehér asztalnál v. asztal mellett; ® rakott asztal; ® terített asztal; az asztal alján ¬; az asztal alá ® iszik vkit; asztalhoz ül: étkezéshez kezd; megtörli a ® száját vkinek az asztalánál; asztal terül ¬; asztalt ® terít; ® lehordja az asztalt; ® leszedi az asztalt; elválnak ® ágytól és asztaltól. Mikor pedig a tál asztalra kerűle, Mind a hárman helyet foglaltak körűle. (Arany János) Te nagy város, csupán öt percig Álljon ürítetlen a bor Dús asztalán dús nábobidnak. (Ady Endre) || b. A Ház asztala: a képviselőház üléstermének közepén elhelyezett asztal. ® Letesz vmit a Ház asztalára. || c. (vallásügy) Úr asztala: az az asztal, amelynél vmely istentiszteleti helyen a református hívek az úrvacsorát veszik. || d. (átvitt értelemben, ritka) Az a hely(zet), lehetőség, ahol, ill. amelyben vki részesül vmiben. Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, … Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk. (Petőfi Sándor)
2. (átvitt értelemben) (Asztalnál való) étkezés, lakoma. Szívesen látott vendég asztalomnál. Asztal után zene volt és tánc. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, ritka) Élelmezés, koszt. Nem szorulok a más asztalára. Anyja adott neki szállást és asztalt. (Kazinczy Ferenc) A jó asztal … az örökös kapocs a férj és feleség között. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Az asztal (1a) körül ülő és ott étkező nagyobb társaság; asztaltársaság. Asztalt ® bont. Fölkelvén pedig jó Toldi György asztala: ,Vitéz ő szolgái rudat hánynak vala’. (Arany János) Galban lovag … tartotta az asztalt adomával. (Jókai Mór) Elnémultak. Asztalt bontottak. (Kosztolányi Dezső)
4. (játék) <Bridzsjátékban> azok a kártyalapok, amelyeket a felvevő játékos partnere az asztalra köteles kiteríteni. Az asztal hív ki. Az asztal következik. || a. (játék) Az a játékos, akinek kártyalapjai az asztalra vannak terítve. Az asztal elment telefonálni. Asztal vagyok. Őnagysága faképnél hagyva visszaszaladt bridzsezni, ahol … asztalnak hívják azt a negyedik partnert, aki éppen nem játszik. (Karinthy Frigyes) || b. (játék) <Hazárdjátékban> a bankban levő pénz. Tíz forint az asztal.
5. (tájszó) Nagy kazlak, asztagok oldalához épített v. rakott függő híd, amelyen a közvetítő rakodók állnak.
6. (műszaki nyelv) <Gépen> az a rendsz. vízszintes helyzetű rész, amelyre a megmunkálás vmely szakaszában a munkadarabok kerülnek. Elfordítható, görgős asztal; a gyalugép asztala.
Szólás(ok): ld. csizma.
Szóösszetétel(ek): 1. asztalkopogtatás; asztalmozgatás; asztaltábla; asztalteríték; 2. biliárdasztal; boncasztal; bridzsasztal; csapóasztal; diákasztal; dolgozóasztal; íróasztal; játékasztal; kártyaasztal; macskaasztal; munkaasztal; műtőasztal; öltözőasztal; pingpongasztal; rajzasztal; tálalóasztal; tárgyalóasztal; terepasztal; toalettasztal; törzsasztal; varróasztal.
