asztali
asztali melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <tárgy>, melyet állandóan az asztalon (1, 1a) szoktak tartani; az asztalhoz tartozó. Asztali csengő, lámpa, óra.
2. Étkezéshez tartozó, szükséges, étkezés közben fogyasztott <dolog>. Asztali bor: mindennapi fogyasztásra való, gyengébb bor. Asztali edények; asztali készlet; asztali só: tisztított, őrölt só. Borunk elég vagyon. De nemcsak elég: de jó is – asztali bornak bévehetni. (Mikes Kelemen) Élvezte, nyelvével csettintgetve a kellemes asztali borokat. (Kaffka Margit) || a. Étkezéskor elhangzó <megnyilatkozás>. Asztali áldás ¬; asztali ima, zene.
II. főnév -t, -ja Asztali (I. 2) bor. Hozat két deci asztalit.
