át
át határozószó, igekötő és névutó
I. határozószó
1. Jobbra át! balra át!: <vezényszó:> negyed fordulattal fordulj jobbra, ill. balra!
2. (tájszó) Vmely elválasztó határon túl levő helyen; odaát. A fuvaros át van a szomszéd községben. || a. (tájszó) Amoda át: a) ott <vmely határon> túl; odaát; b) a túlvilágon. Az ostoba emberek … ragaszkodnak a világi jókhoz, holott amodaát … a paradicsom várakozik rájuk. (Jókai Mór)
II. igekötő
A. <Az ige jelentését módosító szerepére nézve ld. az át- igekötős címszavakat, kül. igéket.>
B. <Önállósítva, át- igekötős igét tartalmazó eldöntendő kérdésre adott igenlő feleletként v. át- igekötős ige nyomósításaként a szóban forgó igével egyértékű.> [Ugye átfáztál?] – Át [= átfáztam] bizony. [Biztosan nagyon átfáztál.] – Át bizony.
III. névutó (főleg -n ragos szóval v. rajta személyragos határozószóval, azzal együtt értve).
1. A vele kapcs. szóval jelölt hely, tárgy egyik oldalától a másikig, főleg a szemben levőig, rajta végighaladva. Futva jön a réten át; a hídon át. Megindul ingón át a téren. (József Attila) || a. A szóban forgó test, tárgy v. földrajzi hely fölött el, tova. A repülőgép az Alföldön át repült keletre. Csak a ® testemen át. Holttestemen át Fújó paripák Száguldjanak a kivivott diadalra. (Petőfi Sándor) || b. A szóban forgó helyet, térbeli tárgy hosszirányát keresztezve. A Tiszán át hidat rögtönöznek. Ne kiabálj így utcán át: az utca egyik oldaláról a másikra.
2. A szóban forgó tömeg, tárgy egyik oldalától a másikig, főként a szemben levőig, benne végighaladva, rendsz. meghatározott irányban, az utat rövidítve. Alagutat fúrnak a hegyen át. Utat tör a tömegen át. Szél kel az erdőn át. (Babits Mihály) || a. A levegőn át: a látóhatár egyik széle felől a másik felé; a levegőben végig. Őszi légen át Vándor darúid V betűje szállt. (Petőfi Sándor)
3. A szóban forgó nyílást mint áteresztő v. kivezető lehetőséget felhasználva. A kulcslyukon át hallgatózik, les. A füst az ablakon át kihúzódott. A rácson át lefolyt a víz. Az ® orrán át beszél. Nyisd ki füledet, Nyisd ki ezt a kis kaput; Majd meglátod, hogy mi fut Rajta át fejedbe. (Petőfi Sándor) Gyertyafényt látott a szomszéd szobából a nyitott ajtón át. (Babits Mihály)
4. A szóban forgó elválasztó vonalon v. tárgyon túl haladva, másik oldalára. A határokon át kevés vonat közlekedik.
5. Úgy, hogy a szóban forgó tárgy közbe van iktatva. Üvegen át néz vmit. A ruhán át érzem, hogy forró a teste. A fátyolon át láthatók vonásai. Hallatszik a falon át. Rám merengve néztek Ködön át a mármarosi bércek. (Petőfi Sándor)
6. A szóban forgó földrajzi hely érintésével. Budapesten át utazik Miskolcról Kecskemétre. Menjünk azon a falun át.
7. Vmely sorozat tagjai közül a szóban forgót is érintve, számba véve, azt sem kivéve, egészen … Csokonaitól Petőfin át Adyig.
8. A szóban forgó idő egész tartama alatt. Éveken át; egész télen át; egész életén át. Ezer évig élek én | s mindig, mindig sírok én | az egész időn át. (Babits Mihály) –81 (elavult) <-t ragos szóval, ugyanilyen értelemben>. Esztendőt át asztal alatt Hevertek a könyvek. (Petőfi Sándor) || a. A szóban forgó eseményen, jelenségen, folyamaton túljutva. Sok szenvedésen át elérte lelki nyugalmát.
9. <Állandósult kifejezésekben, a névutó saját jelentésének háttérbe szorulásával>. ® Árkon-bokron át; tűzön-vízen át; ® ungon-berken át; ® utcán át.
Szóösszetétel(ek): ideát; odaát.
