átalakulás
átalakulás [t-a] főnév -t, -ok, -a
Általában az átalakul igével kifejezett folyamat, történés, változás; az a tény, hogy vki, vmi átalakul; mássá v. más alakúvá, jellegűvé való változás; a külső v. belső viszonyoknak, tulajdonságoknak, jellegnek lényegi, gyökeres megváltozása. Belső átalakulás; külső, lelki, szerkezeti, szervezeti átalakulás; békés, csendes, erőszakos, gyors, lassú, észrevétlen átalakulás; vegyi átalakulás; demokratikus, forradalmi, gazdasági, politikai, szocialista átalakulás; átalakuláson megy át v. keresztül. Érthetetlen átalakulás ment benne végbe. Nemzeti átalakulásunk ügyét tekintve, nem arrul van szó, hogy … egy isolált lépéssel haladjunk elő. (Széchenyi István) Én forradalomnak tartok minden erőszakos átalakulást. (Petőfi Sándor) Az ivadékok már át is mentek az első átalakuláson, mely még a faluban folyik le. (Móricz Zsigmond) || a. Az a tény, hogy vki, vmi átalakult, más alakot öltött. Éles szemmel figyelte a társadalom átalakulását. Meglepett rég nem látott barátom átalakulása. A színészek … bevégezték a fényes hercegekből fakó polgárokká való átalakulást. (Jókai Mór) Egész sereg finom, karcsú … úrilány volt a szobában … Életemben itt döbbentem először rá a magyar falu átalakulására. (Móricz Zsigmond) || b. (állattan) Bizonyos állatok fejlődésének az a módja, hogy születésükkor még nem hasonlítanak a kifejlett állathoz, hanem fejlődésük során más alakot öltenek. A rovarok átalakulással fejlődnek. || c. (állattan) Ennek szakasza, időtartama. A lárvából átalakulás után lesz bogár.
átalakulási; átalakulásos.
