átfog
átfog tárgyas ige
1. <Személyt, testrészt, tárgyat vki> vmivel, kül. karjával egészen körülfog. Karjával átfogja a derekát, a vállát; átfogja kezével vkinek a nyakát. Gumikarikával átfogjuk a cédulákat. Kicsalta a leányt édes beszédével, Átfogta derekát mind a két kezével. (Petőfi Sándor) Egy kobzos görögös lányt szeretek én, … Vár rám magányos utcák szögletén, … Nyakamba ugrik s átfog. (Tóth Árpád) || a. Egész hosszában v. szélességében átérve megfog vmit. Nem tudja átfogni az asztalt. Átfog egy oktávot: <a zongorán> oktáv távolságban levő két billentyűt egyik kezének két ujjával megérint, esetleg leüt. || b. <Szorításra való eszköz> szorítva, kül. rögzítve tart vmit azáltal, hogy körös-körül szorosan rajta van. Drót fogja át a dobozt. Vaspánt fogja át a lábát. Piros öv fogta át a derekát.
2. (átvitt értelemben) Vmit átfog: <intézmény> vmely meghatározott területre v. annak bizonyos jelentős részére kiterjed. A szocialista szektor az ipar 80%-át fogta át. || a. (átvitt értelemben) <Vmely tömeget> egységesen, a maga egészében hatóerejébe von. A sztrájk átfogta csaknem az összes munkásokat. A pártszervezet jól átfogta a község életét.
3. <Nagy kiterjedésű területet> egyszerre belát. Tekintetével átfogta az egész vidéket. || a. (átvitt értelemben) <Elvont dolgot, összefüggéseket> gondolatban egyszerre áttekint; lényegében és teljes egészében tisztán lát és megért. Átfogja vminek az értelmét. Nem tudta átfogni a helyzetet.
4. <Lovat> máshova v. másképp fog be. Átfogják a lovakat a másik kocsiba. Átfogták a lovakat: lovakat váltottak.
átfogás; átfogat; átfoghatatlan; átfogható; átfogott.
