átível
átível [t-í] ige
1. tárgyas Átível vmit: ív alakban átnyúlik vmely távolságon, vmely nyílás fölött. A szivárvány átívelte az eget. A viadukt átíveli a völgyet. || a. tárgyatlan (ritka) Átível vmin: <jelenség> ilyen helyzetben van, látható vhol. Szivárvány ívelt át az égen.
2. tárgyatlan (ritka) <Feldobott v. felpattanó tárgy> ív alakban átrepül. A labda átívelt a kapu fölött.
átívelés; átívelhető; átívelő; átívelt; átíveltet.
