átkelő
átkelő [e] melléknév és főnév (hivatalos)
I. melléknév
1. Olyan <élőlény, közlekedési eszköz>, aki, amely (vhol) átkel (1). Az úttesten átkelő gyalogosok; átkelő hadsereg; a folyón átkelő tankok.
2. Átkelésre (1) használatos, alkalmas. Átkelő hajójárat, komp. Megszállták az átkelő réveket.
II. főnév -t, -je [e]
1. Az a személy, aki vhol v. vmin átkel (1). Figyelmeztetés az átkelőknek. Helyet jelöltek ki az utcán átkelők számára.
2. (ritka) Olyan hely, ahol át lehet kelni. Van itt valahol átkelő?
Szóösszetétel(ek): átkelőhely.
