átlátszó
átlátszó melléknév -an, -bb
1. (ritka) Olyan <tárgy, jelenség>, amely vmin v. vhova, ill. vhonnan átlátszik (1). Az üvegen átlátszó rajz; az ide átlátszó fények. Az utas … ázsiai pusztán képzelheté magát, mely fölött a távolból átlátszó királyi várnak tornyai … tüntek föl szemei előtt. (Eötvös József) Lerajzolám a virágos erkélyt, az ismerős lugast, a rostélyon átlátszó kertet. (Jókai Mór)
2. Olyan <anyag>, amelyen át lehet látni, mert átereszti a fénysugarakat. Átlátszó esőköpeny, függöny, kabát. Szóláshasonlat(ok): átlátszó, mint az ® üveg. Tiszta, mint a szirtből kelt patak, Melyben átlátszó gyöngyök habzanak. (Vörösmarty Mihály) Szép sárga volt az arany és nagyobbrészt átlátszó hólyagba volt kötve. (Móricz Zsigmond) A hepehupás | legelőn, mint átlátszó | … fény-tó, állt a víz. (Szabó Lőrinc) || a. Finom bőrű <emberi test v. testrész>, melyen szinte át lehet látni. Átellenben … neje foglal helyet, egy kis, finom, átlátszó asszonyka. (Jókai Mór) Kezei … átlátszó fehérek voltak. (Tolnai Lajos) Vézna, vérszegény fiúcska volt, átlátszó fülekkel. (Kosztolányi Dezső)
3. (átvitt értelemben, kissé rosszalló) Olyan <beszéd, terv, cselekedet>, amelynek rejtett igazi célja könnyen felismerhető. Átlátszó célzás, kifogás, ürügy; átlátszó fogásokkal dolgozik; átlátszóan tervezget.
4. (átvitt értelemben, elavult) Egyszerű és egyenes gondolkozású <ember, emberi lélek>; egyenes lelkű, őszinte. Ez nem azon büszke, átlátszó lélekhez férő gondolat. (Jókai Mór)
átlátszóság.
