átlő
átlő ige
1. tárgyas <Többé-kevésbé szilárd tárgyat> lövésével úgy talál el, hogy a lövedék azon áthatolva a másik oldalon távozik. Átlőtték a falat, az üveget, a jobb karját. Fázunk és éhezünk S átlőve oldalunk. (Petőfi Sándor)
2. tárgyas (tárgy nélkül is) <Vmely lövedéket> lövéssel átjuttat vhol, vhová v. vmi fölött. Átlőtte a nyilat vkinek a feje fölött. Átlőtte a rakétát a folyó túlsó partjára. Pest polgárai a Dunapartról átlőttek Budára! (Jókai Mór) || a. tárgyas (sport) <Labdát> rúgással átjuttat vhová, vhol. Átlőtte a labdát a jobbszélsőnek.
átlőhetetlen; átlőhető; átlövés; átlövet; átlövő; átlőtt.
