ázik
ázik tárgyatlan ige -om (-ok), -ol; -tam, -ott; -nám (-nék), -nál, -nék (-na); -zak (-zam), -zál, -zon v. -zék
1. <Vmi, szándékos eljárás következtében v. véletlenül> huzamosabb ideig folyadékban v. folyékony anyagban van, s ott puhul, lassanként átitatódik, szennyezéstől tisztul. A bőr a cserzőben ázik. A ruha éjszaka a teknőben ázik. A vetőmag a csávában ázik. Röstelék a skót urak, Hogy ázik a cipő. (Arany János) || a. Túlságosan hosszú ideig v. célszerűtlenül van ebben az állapotban. Mért ázik a szappan a vízben? A tészta sokáig ázott a levesben.
2. Ki van téve az eső hatásának; esik rá az eső. ® Bőrig ázik. Nem sikerült a kirándulás, egész nap áztunk. Jó ez az eső, csak hadd ázzék a föld. A széna még mindig kint ázik. Ott áznak a szegény tehenek a legelőn. Gyönge lábam fázik, köpönyegem ázik. (népköltés) Bent ásítok, kint meg ázom, Bent didergek, kint meg fázom. (Csokonai Vitéz Mihály)
3. Vmilyenre, vmilyenné, vmivé ázik: úgy v. addig ázik (1–2) vmi, míg vmilyenné, vmivé nem válik. Barnára ázik a fa. Ronggyá ázott a ruha. Vízben a nehéz tölgy feketére ázott. (Arany János)
4. (átvitt értelemben, választékos) <Csak néhány állandósult szókapcsolatban:> könnytől ázik vkinek az arca, a szeme: sok könnyet sír, zokog; verejtékben ázik: szinte elönti a verejték; arca, homloka, teste verejtékben ázik; vérben ázik: sok vér borítja; fegyvere, kardja vérben ázik. Vérben ázik a föld. Tudom, hogy sokszor megsiratsz, Könnyektül ázik ama kedves arc. (Petőfi Sándor) Fekszik vala, mint holt, önvérében ázva. (Arany János)
Igekötős igék: agyonázik; átázik; beázik; elázik; felázik; kiázik; leázik; megázik; összeázik; széjjelázik; szétázik.
ázás; ázó; ázott.
