babirkál
babirkál ige -t, -jon bibirkál, bibirkél -jen [ë] (népies)
1. tárgyas Ujjaival ismételten, gyengén érint, babrál, babrálgat vmit. Ne babirkáld az arcodat! A napa különböző színű szemölcseit bibirkálja. (Kosztolányi Dezső)
2. tárgyatlan Motoz, babrál, babrálgat vmiben, vmin, vmivel. Tollakkal babirkál. Lágy dúcából … A kék galambka kijő … Szép szárnyain babirkál. (Csokonai Vitéz Mihály) „Nos” – mond a fejedelem nyugodtan, sisak-tollán bibirkálva. (Jósika Miklós)
Igekötős igék: elbabirkál; megbabirkál.
babirkálás; babirkáló.
