báj
báj főnév -t, -ak, -a
1. Vkinek, rendsz. fiatal nőnek a megjelenésében, viselkedésében megmutatkozó, vonzalmat v. tetszést ébresztő kedvesség, rendsz. kellemes külsővel párosult szeretetreméltóság. Csupa báj ez a lány. Természetes báj ömlött el egész lényén. Megjelenésében báj, mozdulataiban kecs. (Mikszáth Kálmán)
2. (gyak. többes számban) (többnyire gúnyos) Vkinek a bájai: nőnek rendsz. (kissé) szemérmetlen hivalkodással fedetlenül hagyott testrészei. Ne mutogasd a bájaidat.
3. <A természetben, műalkotásban, zenedarabban> szépséggel, üdeséggel, szelídséggel párosult kedvesség, mely kisszerűségében is megragad. A természet, a vidék, a környék, az erdők, ligetek bája. Képeit utolérhetetlen báj tette megkapóvá. Az elmúlás bája rajtad, Lelkemen vesz mély hatalmat. (Tompa Mihály) Bús az ősznek hervadása … De az ősznek van varázsa, Enyészetben méla báj. (Arany János) || a. jelzői használat(ban) (irodalmi nyelvben, régies) Bájjal teli, bájjal felruházott. A rózsa báj ölén … (Kölcsey Ferenc) Báj szellő kel éjfelében. (Vörösmarty Mihály)
4. (elavult) Varázslat, bűvölet, boszorkányság. Szeméről e bájt nem veszem le. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
Szóösszetétel(ek): 1. bájalak; bájteli; 2. bűbáj.
