bájital
bájital [j-i] főnév (irodalmi nyelvben, régies)
Varázserejűnek tartott ital; aki megissza, a babona szerint, olthatatlan szerelemre lobban az iránt, aki adta neki. Szerelmi bájital. Ez az edényke élet-elixir [= varázsszer] … Ez Tankréd bűvös bájitalja. (Madách Imre) Bájitalt adott a menyasszonynak. (Jókai Mór)
