bálványfa
bálványfa főnév
1. (népies) <A régi népi építkezésben> földbe ásott s a tetőt tartó oszlop. Ha [a házikóról] a tetőt ledobjuk s a földbeásott bálványfákat kiássuk, készen van a tutaj, mert azon bálványfákra már föl vannak szegezve a gerendák és deszkák. (Eötvös Károly)
2. (népies) <A népi építkezésben> nagy, vastag kapufélfa; az ebbe vert sarokvason forog a kapu.
3. (népies, régies) Szárazmalomnak fából készült tengelye; bálvány (5).
4. (növénytan) Növénynemzetség, melynek némely faja gyakori díszfa, s ezeket főként nagyobb parkokba, terekre szokták ültetni (Ailanthus).
bálványfás.
