balzsam
balzsam főnév -ot, -a (rendsz. egyes számban)
1. Némely forró égövi fának illatos olajat tartalmazó gyantás nedve, melyet a gyógyszer- és illatszeriparban többféleképpen felhasználnak. Mért említsem a jószagú balzsam ízzadó fáit … (Csokonai Vitéz Mihály) || a. (irodalmi nyelvben, választékos) Ebből készült orvosság. A fenés tagot le kell metszened! | Nem használ annak balzsam és kenet. (Tompa Mihály) Mi a balzsam égő sebre … Az vagy nekem, oh költészet! (Arany János) Ragyog a Hold. Mint balzsam a sebet, ma úgy érinti szép fénye a házakat. (Gelléri Andor Endre)
2. (átvitt értelemben, költői) <Fájó lélekre, lelki sebre> vigasztalás, a szenvedést enyhítő gyógyír. Balzsamot önt a sebre: kárpótlást, vigaszt, enyhülést nyújt vkinek. Csak hurcolod tovább a vétket, S az önzés balzsamod, reményed. (Reviczky Gyula) Itt balzsam vár a sebbel vert szivekre … (Tóth Árpád)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) A levegőnek a növényektől (kül. a fenyőtől), ill. általában a környezettől kapott kellemes, üdítő illata. A levegő fenyvesek balzsamával teljes. (Gárdonyi Géza) Idegen nap, idegen balzsam, Idegen mámor, új leány, Mind én reám vár. (Ady Endre)
Szóösszetétel(ek): 1. balzsamcsepp; balzsamfa; balzsamfenyő; balzsamlevél; balzsamnövény; balzsamolaj; balzsamtermő; 2. fenyőbalzsam.
