bánat
bánat főnév -ot, -a
1. A szóban forgó személlyel kapcsolatban történt kedvezőtlen eset okozta tartós szomorú lelkiállapot, lelki fájdalom. Emésztő, keserű, nagy, szerelmi bánat; bánat gyötri; nagy bánat érte; eleped, iszik, nem tud hova lenni, (túlzó) meghal bánatában; bánatnak ® ereszti a fejét; bánatot okoz; elfojtja, elsírja, kialussza, kiönti bánatát; ® kisírja bánatát. Félre bánat! Úgy sírt, mint az eső, lelkéből a bánat. (Arany János) [Csák Máté földjén.] Nincs a világon még annyi bánat …, Mint itt és nincs annyi nagy éhség. (Ady Endre) || a. (választékos) Ennek külső megnyilatkozása, kifejeződése <főként az arcon>. Az ezredes arcán mély bánat volt. Az az ismeretlen bánat, amelynek nem lehet megtalálni az okát. (Móricz Zsigmond)
2. (választékos) Megbánás. Késő a bánat, előbb kellett volna meggondolni a dolgot. A késő bánatot …, a visszasíró emlékezetet csak a bor tudta elaltatni. (Jókai Mór)
3. (vallásügy) <Katolikus szóhasználatban, jelzős kifejezésekben:> bűnbánat. Tökéletes, töredelmes bánat; ® felindítja magában a bánatot.
4. (költői) A bánat (1) mint életérzés; pesszimizmus. Valami nagy rejtett bánat Fogja el az egész tájat; Az a bánat, mit az ember Érez és nevezni nem mer. (Vajda János) [Schopenhauer olvasása közben.] Sötét lapok! komor, nagy eszmék! | Igazság, mély, egyhangu bánat. (Reviczky Gyula) Úgy félek, hogy ezt a homályos, ódon, | vén bánatot egy éjjel elveszítem | … és megvígasztalódom. (Kosztolányi Dezső)
Közmondás(ok): Késő bánat, ebgondolat: az utólagos megbánás semmit sem ér.
Szóösszetétel(ek): 1. bánatdíj; bánatfa; bánatfelhő; bánatkő; bánatutca; 2. búbánat; bűnbánat.
bánatú.
