banda
banda főnév ..dát, ..dája
1. (rosszalló) Bűncselekmények elkövetésére v. a közösség rendjének, életének zavarására egyesült, együttműködő társaság. Fegyveres banda; gyülevész banda; a banda feje, vezére; bandába verődik; bandát alakít. Kanyaró … Vezeti seprőjét húnnak, idegennek, Ki barát és ellen földjén rabol, éget, … Nem lakik e banda soha sátorszinben [= sátor alatt]. (Arany János) Nem fogtak-e el a napokban egy hamisbankó-csináló bandát? (Jókai Mór) || a. (rosszalló) Haszontalan, semmirevaló, erkölcsi szempontból alacsonyabb rendű társaság. Naplopó banda; utolsó banda. Soha ilyen bandát!
2. (bizalmas, rendsz. tréfás) Vmi módon együvé tartozó személyek csoportja (pl. játékban, kiránduláson). Együtt van az egész banda.
3. (népies) Szórakoztató zenészek, kül. cigányzenészek együttese. Rázendített a banda. Már húzta a banda a talpalávalót. A pesti cigány zenészek egyik bandáját felszólítók, hogy produkálja magát a világhírű férfiú előtt. (Jókai Mór) A nagybőgős tartja össze a bandát. (Krúdy Gyula)
4. (népies, 1945 előtt) Munkásoknak, főleg mezőgazdasági dolgozóknak együtt szerződött és közös munkát együtt végző csoportja. Bandában arattunk. A bandagazda bandát toboroz.
5. (játék) <Ferbliben> négy egyszínű kártya. ® Kis banda; ® nagy banda.
6. jelzői használat(ban) Annyi, amennyi egy bandát (3, 4) alkot, kitesz. Egy banda arató; egy banda cigány. Nagy muzsikával vonul keresztül egy banda barna zenész. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. bandamunka; bandarendszer; bandavezető; 2. cigánybanda; katonabanda; kémbanda; malacbanda; rablóbanda; rezesbanda; tolvajbanda; zsiványbanda.
