bántalom
bántalom főnév ..lmat, ..lma
1. (választékos) Vkinek okozott testi v. lelki fájdalom. Aljas, durva, súlyos bántalom. Bántalmára van vkinek. Gyakran érte bántalom. Bántalom esett rajtuk. Bántalmat szenved (vkitől). A legkisebb bántalmat is azonnal megtorolta. A puszták vad juhászai Szidalmas szóval, durva bántalommal Űzőbe vettek. (Madách Imre) Szörnyű tapasztalatból tudom, hogy a legkisebb bántalomért halált kívánunk mindenkinek. (Karinthy Frigyes) Szíven szúrt minden tűhegynyi baj, | mellőzés és bántalom. (Szabó Lőrinc) || a. (régies, irodalmi nyelvben) Sértő szó; sértés, rágalmazás. A szolgaszájbul jövő dicséret előtte csak bántalom. (Széchenyi István) Kit a hódolat föl nem emelt, a bántalom le nem süllyeszte. (Jókai Mór)
2. (rendsz. jelzős kapcsolatban) (orvostudomány) Vmely testrésznek fájása, beteg(es) állapota. Csúzos, hurutos, ideges, meghűléses bántalmak.
Szóösszetétel(ek): bőrbántalom; epebántalom; vesebántalom.
