baráber
baráber [ë v. e] főnév -t, -ek, -e [ë. e] (népies, régies)
1. <Vasút, alagút, viadukt építésén, folyók szabályozásánál> fa- v. földmunkát végző, rendsz. idegenből bevándorolt v. munkahelyről munkahelyre vándorló, otthontalan munkás. Csavargó baráber. Az apja baráber volt.
2. jelzői használat(ban) Ilyen munkát végző, ilyen foglalkozású <személy, közösség>. Baráber csapat, munkás.
3. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben, rosszalló) Gyülevész, jöttment <személy, csoport>. Mindenféle baráber népség.
