bárány
bárány főnév -t, -ok, -a
1. Fiatal juh. ® Aranyszőrű bárány; fehér, csengős, szopós, választott bárány; a bárány béget, ugrál, ugrándozik. Szóláshasonlat(ok): ártatlan, mint a ma született bárány: teljesen á.; szelíd, mint a bárány: rendkívül sz. természetű. Kelj fel juhász, ne aludjál, Elveszett a csengős bárány. (népköltés) Az édesapám … így szokta húsvét előtt azt a kis bárányt megsimogatni, amelyikről tudta, hogy nem lesz belőle birka. (Móra Ferenc)
2. (ritka) Ennek húsa mint emberi táplálék, ill. mint kész étel. Húsvéti, szüreti bárány; pörkölt, rántott bárány. Vett két kiló bárányt. Szép fejes saláta, kövér bárány mellett … (Arany János)
3. A bárány (1) kikészített gyapjas bőre. Báránnyal bélelt bunda. Prémzett zöld mentéje fekete báránnyal Szépen öszveillik a skárlát dolmánnyal. (Csokonai Vitéz Mihály)
4. (átvitt értelemben, néha gúnyos) Szelíd, jámbor, senkinek sem vétő ember. Ártatlan, áldozati bárány: vmiért ártatlanul szenvedő v. áldozatnak kiszemelt személy; eltévedt bárány: rossz útra tért, de még megmenthető személy; kezes, megtért, türelmes bárány. Meg kellett simogatni a megtért bárányt. Eléje tartottam a szivartárcámat. (Móra Ferenc) || a. (átvitt értelemben, vallásügy) Isten báránya v. (ritka) húsvéti bárány: <a keresztény hit szerint> Jézus Krisztus, aki feláldozta magát a világ üdvösségéért.
5. Kinn a bárány, benn a farkas: olyan csoportos gyermekjáték, amelynél ketten kergetőznek a többiek által alakított körön belül és kívül.
Szóösszetétel(ek): bárányakol; báránybunda; bárányfelleg; báránygyapjú; bárányhús; bárányjel; báránylapocka; báránylelkű; báránypörkölt; bárányprém; báránysült; báránysüveg; bárányszelíd; bárányszőr; báránytermészet; báránytürelem.
bárányos; bárányoz.
