barátnő
barátnő főnév, (népies, régies) barátné -ja
1. Nővel bizalmas baráti viszonyban levő nő. Jó barátnők. Barátnőjéhez ment a lány. Láttam őtet síránkozni, (barátnéját siratta). (Kisfaludy Sándor) Barátnéi jönnek hozzá … s telebeszélik fülét vetélytársa ellen. (Péterfy Jenő) [Édesanyámat] Julcsa néni … szinte lányává s egyben barátnőjévé fogadta. (Móricz Zsigmond)
2. (szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Férfinak a kedvese, szeretője. Barátnőt tart. Adolf nagykereskedő, üzletember; a leány színinövendék s mostanában Adolf barátnője. (Nagy Lajos) || a. (régies, irodalmi nyelvben) Férfival megértő, bizalmas baráti viszonyban levő nő. Elszakadsz tőlem, szeretett barátném! (Berzsenyi Dániel) Mily gyorsan távolodsz a nagy időben | tőlem, fiam … Anyád lett megint egyetlen barátnőm. | Véle beszélek. (Kosztolányi Dezső)
barátnői.
