barátság
barátság [ccs v. tárgyas] főnév -ot, -a (rendsz. egyes számban)
1. <Két v. több (rendsz. azonos nemű) személy közt> baráti (2) érzelem, lelki vonzalom, meleg rokonszenv, meghitt kapcsolat, viszony. Benső, bizalmas, gyermekkori, igaz, jó, őszinte, szoros, szívbéli barátság; ® kutya-macska barátság; barátság alakul ki, jön létre, szövődik közöttük; a barátság elmúlik, tart; vkinek a barátságába ® férkőzik; barátságban áll, él, marad, van vkivel; barátságból tesz vmit; barátságának tanújelét adja; barátságra lép vkivel; barátságot ® köt vkivel; ® megköti a barátságot vkivel; ápolja, fenntartja, megszakítja, megszünteti a barátságot vkivel; barátságot színlel, tettet; barátsággal van v. (választékos) viseltetik vki iránt; visszaél a barátsággal. Híres főrend nemzetében … Szív-ébresztő vidámsága, Teljes öröm barátsága. (Faludi Ferenc) Rendeltetésünk nem magányos élet S örök komolyság és elmélkedés, Hanem barátság és társalkodás. (Berzsenyi Dániel) Négyszáz év előtt még voltak ilyen barátságok … (Mikszáth Kálmán) || a. Általában bizalmas, közvetlen, benső kapcsolat, viszony <két v. több személy közt>. Nem is lőn asszonnyal tartós barátsága, Azután sem lépett soha házasságra. (Arany János) || b. Pajtásság, cimboraság. Poharazás közben barátságot kötöttek.
2. Rokonszenven alapuló kölcsönös jó viszony, segítés, támogatás <két nép közt>. A lengyel–magyar barátság. Éljen népeink örök barátsága!
3. Rokonszenvező jóakarat. Barátsággal fordul vki felé. Barátsággal fogadott bennünket.
4. Jószívűség, szívesség. Barátságból segített rajtunk. || a. Ebből eredő baráti, szíves cselekedet; szívesség. Tedd meg nekem ezt a barátságot. Megköszöni, meghálálja vkinek a barátságát.
Szóösszetétel(ek): fegyverbarátság; vendégbarátság.
