barátságtalan
barátságtalan [ccs] melléknév -ul, -abb
1. Ridegségével elutasító, barátságot, jóindulatot nem mutató; nem barátságos. Barátságtalan arckifejezés, bánásmód, ember, érzület, fogadtatás, hang, légkör, magatartás, modor, szó, tekintet, természet.
2. (átvitt értelemben) Olyan <helyiség>, amelyben ridegsége, kényelmetlensége miatt nem érezzük otthonosan magunkat; nem lakályos. Barátságtalan lakás, szoba. Egyik szobából a másikba ment a nagy lakásban, melynek … barátságtalan szobáit a sok bútor se tudta megtölteni. (Kosztolányi Dezső)
3. (átvitt értelemben) Kellemetlen érzést keltő; zord, sivár. Barátságtalan éghajlat, hideg, idő, tájék, vidék. Nem tudtam, hogy a tél itt annyira barátságtalan. Megölne az örökös szél. (Herczeg Ferenc) || a. (átvitt értelemben) Gyenge fényével a bizonytalanság érzését keltő, v. nyomasztóan ható; sötétség. Barátságtalan megvilágítás. Siettünk a színház felé, a barátságtalan gázlángok … lobogása alatt. (Karinthy Frigyes)
barátságtalanság.
