bariton
bariton főnév -t, -ok, -ja (zene)
1. Közepes mélységű férfihang. ® Suttogó bariton. Kellemes, lágy, meleg baritonja van. S összeszorított foggal tűröm, hogy könnyekig hat Egy távoli … bariton. (Tóth Árpád) || a. Baritonista. Az Operaház kiváló baritonja. Egy lágyan remegő férfihang kezdett énekelni … – Ledofszky, az opera baritonja! mondta a leány. (Herczeg Ferenc)
2. Tubaszerű mély, lágy hangú rézfúvóhangszer; főképp katonazenekarokban használják.
3. (történettudomány) A XVIII. század gordonka nagyságú vonós hangszere: 6–7 húrja volt, ezek alatt a felsőkkel együtt rezgő (rezonáló) húrok. Haydn sok darabot írt baritonra.
4. jelzői használat(ban) Baritonként (1) hangzó, rá jellemző <hang>. Erre, erre! – kiáltotta egy jókedvű bariton hang. (Krúdy Gyula) Váratlanul megrendül … egy pompás bariton férfihang. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): baritonkulcs; baritonkürt; baritonszaxofon; baritonszóló.
