bárka
bárka főnév bárkát, bárkája
1. Nagyobb, lapos fenekű evezős, vitorlás v. motoros csónak. Mint monitor mellett az árva bárka, Olyan magányos szívem szomorúsága. (Juhász Gyula) Bárkája mély ölén | hever a holt halász. (Radnóti Miklós) || a. (régies) Evezővel hajtott, árboc nélküli kis hajó. Bárkát veszek és tengerre kelek. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) S ki tudja ama békés bárkák nyugalma nyitját, Mik bizton elballagnak az örvények felett? (Tóth Árpád)
2. (vallásügy) Noé bárkája: <a bibliában> nagy hajó, mellyel Noé családján kívül az állatokból egy-egy párt megmentett az özönvízből. És hadd jöjjön el Noé bárkája, Mely egy új világot zár magába. (Vörösmarty Mihály)
3. (halászat) Parthoz kikötött, lyukacsos oldalú, fedeles csónak, melyben a kifogott halakat elevenen tárolják. Hát a keszeg mit eszik, Ha a bárkába teszik? (népköltés) || a. (hajózás) A lék elszigetelésére készített, a lék köré erősített, felső szélével a külső vízszín felé emelkedő magas rekesz.
4. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben, tréfás) Régimódi nagy, öblös hintó, fedeles kocsi; batár. A hintó nagy, kényelmes, bőrrel fedett … bárka volt. (Jókai Mór) A kocsis megcsapkodta lovait és recsegve, csikorogva döcögött ki az udvarból a nagy bárka. (Tolnai Lajos)
Szóösszetétel(ek): halászbárka.
bárkás.
