báró
báró főnév -t, -ja
1. (1945 előtt) A legalacsonyabb – a grófnál alacsonyabb – rangú főnemes. Hercegek, grófok, bárók. Büszke főúr, ki előtt csak a bárónál kezdődik az ember. (Jókai Mór) A báró … egy csomó bonbont és cukros mandolát hozott Apolkának. (Mikszáth Kálmán) || a. (rendsz. határozó névelővel) (1945 előtt, népies) Vmely vidéknek, földbirtoknak ilyen rangú ura. A báró elrendelte, megparancsolta. || b. (1945 előtt) <Ilyen rangban levő személynek nevéhez fűzött címe, rövidítése: br. v. b.> báró Eötvös József v. Eötvös József báró. Rébuss báró egy finom, gúnyos mosolyt harapott el. (Herczeg Ferenc)
2. (történettudomány) <Magyarországon a hűbériség korában a XVI. sz. elejéig> zászlósúr és a királyi udvar főtisztje. Mi magunk ismertünk urakat, kik a kegyetlenségre nézve, mellyel jobbágyaikkal bántak, a középkor bármelyik bárójával mérkőzhettek volna. (Eötvös József)
Szóösszetétel(ek): 1. bárócsalád; bárókisasszony; 2. iparbáró.
bárócska.
