barom
barom főnév barmot, barma
1. (régies) Általában nagyobb, négylábú emlős (házi)állat, jószág (ökör, tehén, ló, szamár stb.). Minden barmát elhajtotta az ellenség. Ki kétli s kérdi, hogy csak a dicső ész Emel ki minket a barmok sorából? (Berzsenyi Dániel) || a. (népies) (Szarvas)marha. Igavonó barom. Barmokat őriz, tenyészt. Fáradt, mint az igavonó barom. A barmok terepély [= terebélyes] bikfák alá mennek, A híves árnyékban kérődzve pihennek. (Csokonai Vitéz Mihály) A barmok bőgtek az istállóban. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben, durva) Emberségéből, szellemiségéből kivetkőzött, az oktalan állathoz hasonló, durván, állatiasan viselkedő személy, főként férfi. Mit vársz az ilyen baromtól? Megválva ép eszétől, mely ha nincs, Az ember írott kép, avagy barom. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || a. (átvitt értelemben, durva) Nagyon buta, ostoba, műveletlen személy. Barom vagy! Hogy lehetsz ilyen barom? || b. (átvitt értelemben, durva) <Sértő megszólításként.> Barom! Te barom! Pusztulj, te barom! || c. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben, durva) Ostoba, műveletlen, durva <személy, tömeg>. Az a barom alak már megint verekedett. A gazember kész volt a Buddha vallására áttérni … s ez elég volt, hogy azt a barom népet magához térítse. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, népies, régies) jelzői használat(ban) Igen nagy, otromba nagy. Nagy barom üveg; barom sok; ezt a barom szekrényt hova rakjuk?
Szóösszetétel(ek): baromállás; barombőgés; baromcsorda; baromdoktor; baromistálló; baromitató; baromjárás; baromkereskedő; baromlegelő; baromnyáj; baromorvos; baromőr; barompestis; barompásztor; barompiac; baromtartás; baromtenyésztés; baromvész; barommódra.
