be [2]
be [2]* [e] határozószó (indulatszó-szerű, fokozó), (régies) beh
Kerülendő szó vagy kifejezés.
[be v. beh] (irodalmi nyelvben, választékos)
<Főként melléknév és határozószó előtt, ritkábban ige, kivételesen főnév előtt; leggyakrabban szubjektív értékelést tartalmazó mondatnak fokozó és érzelmileg színező szavaként. Rendsz. erős hangsúllyal, gyak. az ah, ej, ejnye, hej, hű, jaj, ó, tyű indulatszóval v. az istenem! felkiáltással együtt fordul elő, s ilyenkor hangsúlytalanul is haszn.:> mily(en)!, mily(en) nagyon!, mennyire!; de [1].
1. <Főként nagyságot, mennyiséget, vminek nagy fokát jelentő szavak, kifejezések előtt, rendsz. a csodálkozó, meglepetéssel járó fokozás kifejezésére:> milyen nagyon, mennyire, milyen. Be sok falut, be sok várost bejártam, Be sok rongyos istállóra találtam. (népköltés) Be sokáig várakozék Én, árvult, társtalan Kain. (Ady Endre)
2. <Érzelmet v. érzelmileg színezett állítást, értékelést jelentő mondatokban, fokozó szóként, néha-néha a csodálkozás árnyalatával melléknév v. (melléknévi eredetű) határozó előtt:> milyen, milyen nagyon, mennyire, de nagyon. –21 <Tetszést, elismerést, örömet, elragadtatást jelentő kifejezésekben.> Be jó itt üldögélni! Szem, szem, szem, Beh gyönyörű szem Ez a leányszem! (Vörösmarty Mihály) Be szép egy este van! (Petőfi Sándor) Beh szépen Fütyöl ez az én madaram! (Arany János) Be szép vagy! be nagyon illel leventének. (Arany János) Mondogattuk magunkban, be vígan van most ez a Petőfi! (Jókai Mór) –22 <Fájdalom, szomorúság, lehangoltság, bánat, panasz, sajnálkozás kifejezésében.> Sem hegedű, sem cimbalom, Beh, szomorú lakodalom! (Arany János) Jaj be keservesen, jaj be busan nézlek. (Arany János) Hej, beh sokat törém szegény Fejem, míg lebűvöltelek [benneteket, aranyaim]! (Arany János) –23 <Félelem, ijedtség, borzongás kifejezésében.> Be ijesztő ez a zivatar! –24 <Bosszúság, harag kifejezésében.> Hajh, be veszett egy idő. (Arany János) –25 <Korholás, feddés, rosszallás kifejezésében.> Ej beh hamis az a maga szája …(Vörösmarty Mihály) Oh be istentelen egy szörny …(Tolnai Lajos) Ó be kicsi az ő piszkos vágyuk! (József Attila) –26 <Undorodás, utálat kifejezésében.> Be büdös van itt! || a. (Ige előtt) hogy [1], hogyan, milyen nagyon, mennyire, de nagyon. –a1 <Tetszés, elismerés, öröm, elragadtatás kifejezésében.> Ó, be élvezem ezt a zenét! –a2 <Fájdalom, szomorúság, lehangoltság, bánat kifejezésében.> Óh, minden gyászok, be értelek, | Óh, minden Jövő, be féltelek. (Ady Endre) –a3 <Félelem, borzongás, ijedtség kifejezésében.> Beh megijesztettél, lélegzett nagyot Gergely. (Gárdonyi Géza)
3. <Feltételes módú igével kapcs., melléknév előtt, fokozott óhajtás, vágy kifejezésében nyomósító szóként.> Be jó volna, ha már nyár lenne! Hajh, még egyszer lennék árva, Be jó volna, hogyha fájna. (Ady Endre) || a. (Ige előtt): hogy [1], hogyan, milyen nagyon, mennyire. Be szeretnék egy jót aludni. Be szeretnék hajnalcsillag lenni! (népköltés)
