beáll
beáll tárgyatlan ige
1. Kívülről vmely belső, zárt, védett helyre áll, lép, megy. Beáll az eső elől a kapu alá. Tél elején beáll a gulya az istállóba. || a. <Közlekedési eszköz> vmely bent levő helyre v. állomásra befut, és bizonyos ideig ott áll, rendsz. indulásra, rakodásra v. továbbmenetelre készen. A kocsi beáll a színbe. A hajó beáll a kikötőbe. A repülőgép beáll a hangárba. Az utolsó sínen kényelmesen, nem sietve beállt egy hosszú vegyesvonat. (Kosztolányi Dezső) Éppen most állt be, pöfögve a budapesti gyors. (Babits Mihály)
2. Belelép vmibe, s ott megáll; beleáll. Mosakodás közben beállt a mosdótálba. A bivaly beállt a pocsolyába. A diszkoszvető beállt a körbe.
3. Vmely csoportba, zárt egységbe lép, ahhoz csatlakozik. Beáll a helyére, a rendbe, a sorba. A magyar tartalék hadteste megérkezett, s beállt a csatarendbe. (Jókai Mór) Szivarozva állottak be a csoportba. (Móricz Zsigmond) Beállunk a detektívek közé, mintha hirlapírók lennénk. (Nagy Lajos) || a. Beáll vmibe v. vkihez, ill. beáll vminek: vmely testülethez, intézményhez, hivatalhoz v. magánoshoz szolgálatra elszegődik, v. vmely társasághoz meghatározott céllal csatlakozik. Beáll a dalárdába, a hadseregbe; hivatalba, szolgálatba beáll; beáll katonának, papnak, színésznek; beállt betyárnak. Beállottam a Bocskai-csapatba. (Arany János) Gyuri egy … prókátorhoz állt be írnoknak. (Mikszáth Kálmán) Ha tisztnek nem kellek, beállhatok csákányos munkásnak. (Gárdonyi Géza)
4. <Állapot, fordulat, változat> bekövetkezik, keletkezik. Árcsökkenés, árubőség, áruhiány, csend, fellendülés, fordulat, olcsóbbodás, szélcsend, szünet, üzemzavar, zökkenő áll be. Mikorra az orvos megérkezett, már beállt a halál. Ünnepélyes mély csöndesség Álla bé a kerek földön. (Vajda János) Amint … el kellett volna indulni, beállott a nagy akadály. (Mikszáth Kálmán) || a. <Nap- v. évszak, esetleg más (kedvezőtlen) időszak, várható természeti jelenség> megkezdődik. Beáll az est, az éj; beáll az esős évszak, a nyár, az ősz, a tél; beáll a fagy, a hideg, a rossz idő; beállnak az esőzések. Tél után rekkenő nyár áll be. (Arany János) Az éj beáll, de nem a nyugalom. (Jókai Mór) || b. Beáll a fájás vhova: vmi erősen fájni kezd; beleáll. Már megint beállt a fájás a fogamba. || c. <Lelkiállapot> a megelőzőt felváltja. Nagy félelem állt bé, a harag helyére. (Arany János) Addig fáj csak a vérző seb is, Míg élet és halál csatáz felette, Aztán beáll a fásúlt nyúgalom. (Madách Imre) Beállt a részegség második állapotja: az izgalmi után a levertségi. (Kosztolányi Dezső) || d. (ritka) <Vmely társas jellegű, megrendezett esemény, közös munka v. összejövetel> elkezdődik. A nászi vigalom Beálla. (Arany János) Gyors és nehéz munka áll be a töltésen. (Tömörkény István)
5. <Folyó v. tó vize> (egész terjedelmében) befagy, mert a tetején úszó jégdarabok egységes tömeggé állnak össze. Beáll a Balaton, a Duna. A Duna átjáratait kell őriznünk, hogy ha a jég beáll, … Pozsonyt meg ne lephessék. (Jókai Mór) Felülről egyre csak több [jégtábla] jön, odaér a társaihoz, összefagy velük és apránkint ily módon beáll a víz. (Tömörkény István)
6. (rendsz. tagadó alakban) (átvitt értelemben) <Száj> abbahagyja a sok beszédet. Nem áll be a kereplője, a lepénylesője; sohasem áll be a szája.
7. (irodalmi nyelvben, régies) Beállít vkihez. A gazda beáll az ifjú festőhöz és meghívja őt magához ebédre. (Jókai Mór)
beállás; beállott.
