beáztat
beáztat tárgyas ige
1. Vmit vízbe v. más folyadékba tesz, hogy megpuhuljon v. megtisztuljon. Beáztatja a kendert, a kötelet, a kukoricaháncsot, a ruhát. Mikor én meg akarom verni a feleségemet, elébb beáztatom a kötelet jól sós vízben. (Jókai Mór) [A kendert] maga nyűtte, beáztatta, szárította, tilolta. (Mikszáth Kálmán)
2. <Kelmét> beavat. Mielőtt kiszabta volna az inget, beáztatta a vásznat.
3. (átvitt értelemben, ritka) Nagyon kedvezőtlen színben tüntet fel vkit mások előtt; eláztat. Hazug panasszal beáztatta … Kisfaludy László uramat. (Eötvös Károly)
beáztatás; beáztató; beáztatott.
