bebocsátás
bebocsátás főnév -t, -a (csak egyes számban), (tájszó) bebocsájtás (kissé választékos)
A bebocsát igével kifejezett cselekvés; az a cselekvés, hogy vkit, vmit bebocsátanak, beeresztenek. Bebocsátást kér, nyer. A teremből kiszorultaknak bebocsátása nagy zűrzavart okozna. Durazzó herceg özvegye, Mária, Bebocsátást kér. (Arany János) Késett vendég kér ijedten bebocsátást. (Babits Mihály–Poe-fordítás) || a. (átvitt értelemben, ritka) Vmely közösségbe, testületbe, szervezetbe való felvétel. A kíméletlen hatalom ellenében nincs más módja a nemzeti lét fenntartásának, mint a munkás köznép bebocsátása az alkotmány mentsvárába. (Jókai Mór)
