becsíp
becsíp ige
1. tárgyas (Egy kis darabon v. felületen) szorosan befog, beszorít vmit. Becsípte az ujját a harapófogó. Becsípte a kabátja sarkát az ajtó.
2. tárgyatlan Kisebb mértékben, enyhén ittas lesz; szeszes italtól jókedve kerekedik; becsiccsent. Olyan pálinka ez, hogy még a szagától is becsíp az ember. Nem rúgott be, éppen csak hogy becsípett. Ez ugyan csúnyául becsípett a magyarádiból. (Jókai Mór) Te be vagy csípve, apuskám! (Mikszáth Kálmán) A póstamester úr alkonyat felé becsípett. (Herczeg Ferenc)
3. tárgyas (elavult) <Rendőrség, karhatalom, hatóság> letartóztat, becsuk, bezár vkit. Ha nem fizet, és … odébb nem áll, tüstént becsípik. (Széchenyi István) Föladott, mint korhely csavargót, … aki másnak már nem való, mint katonának. El is volt döntve, hogy becsípnek. (Petőfi Sándor)
becsípés; becsípet; becsípő; becsípődik; becsíptet.
