becsülettudó
becsülettudó melléknév és főnév (régies)
I. melléknév Olyan <személy>, aki a társadalmi érintkezés (illem)szabályait ismeri és megtartja, az emberekkel való bánásmódja udvarias, figyelmes; tisztesség-, illem- v. tisztelettudó, illedelmes, jólnevelt. Becsülettudó fiatalember. Mind becsülettudó, jámbor ember volt, mind … illedelmesen viselték magukat. (Jókai Mór) || a. Ilyen emberre valló, rá jellemző. Becsülettudó beszéd, viselkedés; becsülettudóan köszöntötte, meghajolt, megállt az ajtóban. Becsülettudóan kivette a pipát a szájából s eldugta zsebbe, ahogy illik, mikor valaki az elöljárójával beszél. (Jókai Mór) Becsülettudóan először panaszkodik …, aztán mégis csak kilyukad belőle a kupec-gőg. (Mikszáth Kálmán)
II. főnév (ritka) Becsülettudó személy. Néhány becsülettudónak eszébe jutott kezet csókolni. (Jókai Mór)
