becsüs
becsüs [ë v. e] főnév -t, -ök, -e [e] (hivatalos)
Hivatalos szakértő, aki bírói, peres ügyekben (pl. foglalás, végrehajtás, árverés) szereplő v. eladandó, zálogba teendő tárgyak, áruk, jószágok értékét megállapítja, megbecsüli; becslő. Bírósági, hatósági, törvényszéki, zálogházi becsüs. Bankhivatalnokok jelentek meg a törvényszéki becsüsökkel Mélykúton. (Tolnai Lajos) || a. Az a személy, aki vmely károsodás (pl. jégverés, tűzvész) ellen kötött biztosítási ügyletben a bekövetkezett kárt megállapítja s felbecsüli. Biztosítási becsüs.
Szóösszetétel(ek): becsüsdíj.
becsüsködik; becsüsség.
