bedugul
bedugul tárgyatlan ige
<Nyílás, üreg, kül. üreges testrész vmely bele kerülő tárgytól v. vmely lerakódó anyagtól> elzárul, betömődik. Bedugul a füle, az orra. || a. Eldugul. A csatornák soha ne duguljanak be. (Eötvös József) || b. (átvitt értelemben, bizalmas) <Pénz- v. segélyforrás> megszűnik vki számára, többé nem áll vkinek a rendelkezésére. Sokáig kölcsönökből élt, de ez a segélyforrás is bedugult.
bedugulás; beduguló; bedugult.
