beékel
beékel tárgyas ige
1. <Rendsz. hegyes, ék alakú tárgyat vhova, vmely hézagba, vminek két része közé> beszorít, bever. A szétnyílt deszkák közé keskeny fadarabokat ékelt be. || a. (átvitt értelemben) Beékelve vhová, vmi közé: két v. három oldalról szorosan körülvéve, beszorítva, közrefogva. Magyarország a török korban két nagyhatalom közé volt beékelve. Egy szekrény volt a … hídoszlop közepébe félig beékelve. (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben) Beékeli magát vhová, vmik közé: személyek v. csoportok között olyan helyet foglal el, hogy azokat elválasztja v. eltávolítja egymástól. Beékelte magát a két barát közé. Két … lovasezred rohanjon előre s ahol a kuruc tábor jobbszárnya a deréktól elvált …, oda ékelje be magát. (Jókai Mór) || c. (átvitt értelemben, régies) <Vminek a részei közé> (utólag) beilleszt, beszúr, közbeszúr vmit. A könyvbe beékel egy fejezetet; a mondatba beékel egy szót. Történetünk kiegészítésére beékeltük, mit … mondani szükségesnek láttunk. (Jósika Miklós)
2. Ékkel erősen beszorít vmit <vhová, vmely nyílásba>. Beékeltem a fejsze nyelét (a fejsze fokába).
beékelés; beékelhető; beékelő; beékelt.
