beérik
beérik tárgyatlan ige
<Növény(i termés)> eléri a (teljes) érettség fokát; (egészen) megérik. Beérik a gabona, a gyümölcs, a termés; hamar, korán, későn érik be. Az új kukoricafajta egy hónappal előbb érik be. Hűvös idő volt, a szőlő nem ért v. érett be jól.
beérett v. beért; beérő.
