beesett
beesett [e-e-ë] melléknév (csak a 2. jelentésben:) -ebb [e]
1. Olyan, aki, ami vhová, vmibe, ill. vmin beesett. A kútba beesett vödör; a vízbe beesett csónakázó.
2. (átvitt értelemben) <Testalkati sajátságként, ill. betegség, lefogyás, testi kimerültség v. lelki megpróbáltatás következtében> behorpadt, belapult, lapos, sovány, ill. mélyen ülő, <testrész>. Beesett arc, far, mell, szem(üreg). Eszméletlenül, beesett szemmel hevert ágyán. A bús gond béesett orcájában hever. (Csokonai Vitéz Mihály) Beesett szemek gödreiben | remegve fölcsillan a könny. (Babits Mihály) Julcsa néném … szelíd jó asszony, sovány, beesett hasú. (Móricz Zsigmond)
beesettség.
