befedez
befedez tárgyas ige befödöz
1. (irodalmi nyelvben, régies) Vmivel befedez: vmely ruhadarabbal, takaróval befed, betakar. Nagy nyuszt bőr kápával béfödözte fejét. (Zrínyi Miklós) Toldi ment az úton csak másod magával, Be levén födözve nagy vastag ruhával. (Arany János)
2. (irodalmi nyelvben, régies) Tetőként, fedélként beborít vmit. Az egész tündérkertet egy világító kék boltozat fedezi be. (Jókai Mór)
3. (irodalmi nyelvben, régies) Eltakar. Szép napodat felhők fedezték be. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. (átvitt értelemben, ritka) Eltitkol, elleplez. „El kell tekinteni a szülőknek gyengeségétől, s be kell fedezni a szülők hibáit, mint Noét a legkisebb gyereke.” (Móricz Zsigmond)
4. (állattenyésztés) <Kancát mén> megtermékenyít. A tenyészcsődör befedezte a kancát.
befedezés; befedezett; befedező.
